Az Ön kosara üres
Ft 15,000 FELETTI VÁSÁRLÁS ESETÉN A SZÁLLÍTÁS INGYENES!
Ft 15,000 FELETTI VÁSÁRLÁS ESETÉN A SZÁLLÍTÁS INGYENES!
Az L-glutamin feltételesen esszenciális, más néven félig esszenciális aminosav. Normál körülmények között a szervezet glutaminsavból maga is képes előállítani, ezért nem feltétlenül szükséges táplálékkal bevinni. Fokozott igénybevétel esetén azonban a felhasználás átmenetileg meghaladhatja az endogén termelést. Ez különösen súlyos betegségek, szepszis, kiterjedt trauma és kimerítő fizikai terhelés esetén fordul elő, amikor a glutamin átmenetileg nélkülözhetetlenné válik (Lacey and Wilmore, 1990). Egyben ez az emberi szervezet legnagyobb mennyiségben előforduló szabad aminosava. Éjszakai éhezést követően a plazmakoncentrációja megközelítőleg 500–750 µmol/liter (Rao and Samak, 2012). Az izomszövetben a szabad intracelluláris aminosavkészlet mintegy 60%-át teszi ki, körülbelül 20 mmol/liter koncentrációban (Cruzat et al., 2018; Fürst et al., 1990). A vázizomzat nagy tömege és magas glutamin-szintetáz-aktivitása miatt a glutamin fő raktára és termelője. Innen a glutamin a véráramon keresztül a belső szervekhez, különösen a bélrendszerhez és az immunrendszer sejtjeihez jut (Cruzat et al., 2018; Lacey and Wilmore, 1990). Természetes módon megtalálható az élelmiszerek fehérjéiben, így a húsban, halban, tojásban, tejtermékekben, hüvelyesekben és a búzagluténben. E fehérjecsoport történelmi elnevezése is a gluténhez kapcsolódik. A glutamin szokásos napi étrendi bevitelét körülbelül 3–6 g-ra becsülik, fehérjében gazdag étrend esetén pedig ennél magasabb lehet (Cruzat et al., 2018; Gleeson, 2008). Ez fontos összefüggés az étrend-kiegészítők megítélésekor, mivel a tipikus napi 5 g-os kiegészítő adag nagyságrendileg megegyezik az élelmiszerekből származó bevitel mennyiségével. A glutamin iránti tudományos érdeklődés az 1970-es és 1980-as évektől kezdett növekedni. Ekkor vált ismertté, hogy kulcsfontosságú energiaforrás a gyorsan osztódó sejtek számára, illetve hogy plazmaszintje kritikusan beteg személyeknél jelentősen csökken. Ez vezetett ahhoz, hogy bevezették a klinikai mesterséges táplálásban, mind parenterális, mind enterális formában (Cruzat et al., 2018; Wischmeyer et al., 2014). Mivel a szabad glutamin vizes oldatokban instabil, infúziós készítményekben a stabil alanyl-glutamin dipeptidet alkalmazzák (Fürst et al., 1990). Az étrend-kiegészítők piacán a glutamin kettős szerepet tölt be. Történelmileg népszerű sporttáplálkozási készítmény, amelyet regenerációra és az úgynevezett izomtömeg-védelemre használnak (Castell et al., 1996; Gleeson, 2008). Az utóbbi években azonban egyre inkább előtérbe kerül a bélrendszer támogatásában, ahol gyakran a „áteresztő bél” (leaky gut) fogalmával hozzák összefüggésbe. Ez utóbbi felhasználási terület rendelkezik a legerősebb tudományos alátámasztással a bélbarrierre gyakorolt hatás tekintetében (Kim and Kim, 2017; Zhou et al., 2019).
Az L-glutamin szisztematikus neve (S)-2,5-diamino-5-oxopentánsav, hagyományosan az L-glutaminsav 5-amidjaként is ismert. A glutaminsav amidja, amely úgy keletkezik, hogy egy amidcsoport kapcsolódik annak γ-karboxilcsoportjához. Összegképlete C5H10N2O3, moláris tömege pedig körülbelül 146,15 g/mol. A Chemical Abstracts Service (CAS) adatbázisban szereplő regisztrációs száma 56-85-9, amint azt az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatalának betegtájékoztatója is közli (FDA, 2017). A molekula 2 nitrogénatomot tartalmaz: egyrészt egy α-aminocsoportot, másrészt az oldallánc amidcsoportját (1. ábra). Éppen ez a két nitrogéncsoport teszi a glutamint a szövetek közötti nitrogénszállítás fő fiziológiai közvetítőjévé és az ammónia méregtelenítésének kulcsfontosságú eszközévé. A szabad ammónia glutamáthoz kötésével glutamin képződik, amelyben a toxikus ammónia biztonságosan szállítható, majd a májban vagy a vesékben ismét felszabadulhat (Cruzat et al., 2018). Anyagcseréjének tengelyét 2 egymással ellentétes reakció alkotja. A glutamin-szintetáz adenozin-trifoszfát (ATP) felhasználásával katalizálja a glutamin képződését glutamátból és ammóniából. A glutamináz ezzel szemben a glutamin glutamáttá és ammóniává történő hidrolízisét katalizálja (Cruzat et al., 2018; Kim and Kim, 2017). Vizes oldatban a szabad glutamin instabil. Magasabb hőmérsékleten vagy hosszabb állás során ammónia felszabadulása mellett piroglutamáttá, azaz 5-oxoprolinná ciklizálódik. Ez az instabilitás az oka annak, hogy infúziós táplálás során stabil és jól oldódó alanyl-glutamin dipeptiddel helyettesítik (Fürst et al., 1990). Gyakorlati szempontból ebből egy egyszerű ajánlás következik. A száraz, hűvös helyen tárolt por stabil, az elkészített italt azonban célszerű röviddel az elkeverés után elfogyasztani. Biológiailag kizárólag a balra forgató L-enantiomer aktív, míg a D-glutamin szerepe az emberi anyagcserében elhanyagolható. Ipari körülmények között az L-glutamint a glutaminsavhoz hasonlóan Corynebacterium glutamicum baktériumok mikrobiális fermentációjával állítják elő (Sano, 2009). Az élelmiszeripari alapanyag tisztasága általában meghaladja a 98%-ot.
1. ábra.L-glutamin.
Az orálisan alkalmazott glutamin valós hatásainak megértéséhez alapvető fontosságú annak farmakokinetikája. Egyszeri, testtömeg-kilogrammonként 0,1 g-os adag bevétele után az átlagos plazma csúcskoncentráció körülbelül 1028 µmol/liter, amely nagyjából 30 perc alatt alakul ki. Intravénás alkalmazás esetén az eloszlási térfogat körülbelül 200 ml/testtömeg-kilogramm, a terminális felezési idő pedig hozzávetőleg 1 óra. Ismételt, magasabb, 0,3 és 0,6 g/testtömeg-kilogrammos adagok alkalmazásakor a csúcskoncentrációk tovább emelkednek, azonban nem az adaggal arányosan, ami telíthető felszívódásra utal. Napi kétszeri adagolás mellett nem következik be felhalmozódás, és az egyidejű táplálékbevitel sem befolyásolja jelentősen a felszívódást (FDA, 2017). Ugyanilyen fontos az első passzázs során történő metabolizmus. A bevitt adag jelentős részét már a vékonybél enterocitái, majd ezt követően a máj használja fel, ezért a szisztémás plazmakoncentráció emelkedése viszonylag korlátozott (Cruzat et al., 2018; Kim and Kim, 2017). A bél tehát egyszerre a legfontosabb célszerv és versengő szerv, amely a kiegészítésként bevitt glutamin jelentős részét helyileg használja fel. A glutamin az enterociták és az immunrendszer gyorsan osztódó sejtjeinek előnyben részesített energiaforrása. A limfociták és makrofágok a glükózéhoz hasonló vagy azt meghaladó sebességgel használják fel. Emellett a glutation, a purin- és pirimidin-nukleotidok, az arginin és a citrullin prekurzora. Részt vesz a sav-bázis egyensúly fenntartásában is a renális ammóniaképzés révén, továbbá anaplerotikus szerepet tölt be azáltal, hogy az α-ketoglutaráton keresztül feltölti a Krebs-ciklus intermediereit (Cruzat et al., 2018; DeBerardinis and Cheng, 2010; Kim and Kim, 2017). Az étrend-kiegészítők szempontjából az első releváns terület a bélbarrier. A glutamin támogatja az enterociták közötti szoros kapcsolatok integritását. Sejtes és állatkísérletes vizsgálatok azt mutatják, hogy hiánya csökkenti a claudin-1, az occludin és a zonula occludens-1 (ZO-1) fehérjék expresszióját, és növeli a bél áteresztőképességét. A kiegészítés ezzel szemben helyreállítja e fehérjék expresszióját és a barrierfunkciót, többek között a védő hősokkfehérjék termelődésének fokozása révén (Kim and Kim, 2017; Rao and Samak, 2012; Wang et al., 2015). Klinikai szempontból a legnagyobb figyelmet egy randomizált, kettős vak, placebokontrollos vizsgálat kapta, amelyet posztinfekciós, hasmenéssel járó irritábilisbél-szindrómában szenvedő, igazoltan fokozott bélpermeabilitású betegeken végeztek. Napi 3×5 g, összesen napi 15 g glutamin 8 héten át történő alkalmazása jelentős hatást eredményezett. Az elsődleges végpontot, vagyis a panaszok súlyossági pontszámának legalább 50 pontos csökkenését a glutamint szedő betegek 79,6%-a érte el, szemben a placebocsoport 5,8%-ával. A glutamin egyúttal normalizálta a fokozott bélpermeabilitást (Zhou et al., 2019). Módszertanilag magas színvonalú vizsgálatról van szó, amelyben figyelemre méltóan nagy különbség mutatkozott a placebóhoz képest. Ugyanakkor egyetlen központban, speciális betegpopuláción végezték, ezért az eredmények további vizsgálatok nélkül nem általánosíthatók, és maguk a szerzők is nagyobb, multicentrikus vizsgálatokban történő megerősítést sürgetnek. Rövidbél-szindróma esetén a glutamint többnyire növekedési hormonnal és módosított étrenddel kombinálva vizsgálták, egyértelműtlen vagy csak marginális előnnyel. Gyulladásos bélbetegségekben nem sikerült jelentős hatást kimutatni, terhelés által kiváltott fokozott bélpermeabilitással rendelkező sportolóknál pedig a bizonyítékok továbbra is főként mechanisztikus jellegűek (Gleeson, 2008; Wang et al., 2015). A második terület az immunfunkció és a katabolikus állapotok. A glutamin plazmaszintje szepszis, égési sérülések, trauma és nagy műtétek során csökken, és ez a csökkenés rosszabb prognózissal áll összefüggésben. Ez szolgáltatta az intenzív ellátásban alkalmazott glutaminpótlás élettani alapját (Cruzat et al., 2018; Wischmeyer et al., 2014). Egy 15 randomizált vizsgálatot és 2862 beteget feldolgozó metaanalízis valóban alacsonyabb nozokomiális fertőzési gyakoriságot mutatott ki a glutamincsoportban, 0,85-ös relatív kockázattal. A hatás még kifejezettebb volt sebészeti betegeknél, ahol a relatív kockázat 0,70, illetve parenterális alkalmazás esetén, ahol 0,83 volt (Chen et al., 2014). A megfelelő adagolás azonban kulcsfontosságú. A REDOXS (Reducing Deaths due to Oxidative Stress) vizsgálatban 1223, többszervi elégtelenségben szenvedő, gépi lélegeztetés alatt álló kritikusan beteg személyt randomizáltak. Az alkalmazott adag napi 0,35 g/ideális testtömeg-kilogramm volt intravénásan, napi 30 g enterális adaggal kiegészítve. A glutamincsoportban a kórházi mortalitás 37,2% volt a 31,0%-kal szemben, a 6 hónapos mortalitás pedig 43,7% a 37,2%-kal szemben, vagyis szignifikánsan magasabbnak bizonyult (Heyland et al., 2013). Hasonlóképpen a MetaPlus európai vizsgálat is magasabb 6 hónapos mortalitást mutatott ki, különösen a belgyógyászati betegek alcsoportjában (Hofman et al., 2016; van Zanten et al., 2014). Ugyanez a metaanalízis ugyanakkor azt mutatta, hogy ez a kedvezőtlen jel kizárólag a napi 0,5 g/testtömeg-kilogrammnál magasabb adagokat kapó alcsoportban jelentkezett (Chen et al., 2014). Az Európai Klinikai Táplálási és Anyagcsere Társaság (ESPEN) jelenlegi irányelvei ezért nem javasolják a nagy dózisú glutamin alkalmazását többszervi elégtelenség esetén. Ugyanakkor bizonyos helyzetekben kifejezetten ajánlják. Ide tartozik a kizárólag parenterális táplálásra szoruló betegek parenterális glutaminpótlása, valamint a testfelszín több mint 20%-át érintő égési sérülések esetén az enterális adagolás napi 0,3–0,5 g/testtömeg-kilogramm dózisban, 10–15 napon keresztül (Singer et al., 2019). Ezeket az eredményeket megfelelő összefüggésben kell értelmezni, mivel kritikusan beteg személyeknél alkalmazott, sokszorosan nagyobb adagokra vonatkoznak, és nem vihetők át közvetlenül az egészséges emberek által alkalmazott szokásos étrend-kiegészítő adagokra (Gleeson, 2008; Singer et al., 2019). A harmadik terület a sporttáplálkozás. Az az elképzelés, hogy kimerítő állóképességi terhelést követően csökken a plazma glutaminszintje, majd emiatt gyengül az immunrendszer, egy egész regenerációs termékkategória kialakulásához vezetett (Castell et al., 1996; Castell and Newsholme, 1997). Az újabb áttekintések azonban árnyalják ezt a feltételezést. Sportolókon végzett klinikai vizsgálatok szisztematikus áttekintése és metaanalízise nem mutatott ki jelentős hatást a leukociták, limfociták vagy neutrofilek számára (Ramezani Ahmadi et al., 2019). A Journal of Nutrition folyóiratban megjelent áttekintő tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy nincs meggyőző bizonyíték az orális glutamin izomregenerációra vagy terhelést követő izomfájdalomra gyakorolt hatására (Gleeson, 2008). Kisebb vizsgálatok ugyanakkor az izomkárosodás biomarkereinek csökkenését és az izomerő gyorsabb visszatérését figyelték meg excentrikus terhelést követően (Legault et al., 2015). Reális következtetésként tehát megállapítható, hogy megfelelő fehérjebevitel mellett a glutamin nem eredményez mérhető izomtömeg-növekedést. Szerepe inkább a bélrendszer támogatásában és a fokozott terheléssel járó időszakokban lehet jelentős, mintsem az izomépítésben. A negyedik terület a sarlósejtes vérszegénység, amely az L-glutamin egyetlen jóváhagyott gyógyszeres indikációja. Egy III. fázisú klinikai vizsgálatban 230, 5–58 év közötti beteget randomizáltak napi 2×0,3 g/testtömeg-kilogramm orális L-glutaminra vagy placebóra. 48 hét elteltével az L-glutamin a fájdalmas krízisek medián számát 3-ra csökkentette a placebocsoportban tapasztalt 4-hez képest, a kórházi kezelések medián számát pedig 2-re a placebocsoport 3-as értékéhez képest (Niihara et al., 2018). Ezen adatok alapján az amerikai FDA 2017 júliusában engedélyezte az „Endari” nevű, orális L-glutamin port tartalmazó készítményt. A készítmény a sarlósejtes vérszegénység akut szövődményeinek csökkentésére szolgál 5 éves kortól. Feltételezett hatásmechanizmusa az eritrociták oxidatív károsodásának csökkentése a nikotinamid-adenin-dinukleotid (NAD) redoxpotenciáljának javítása révén (FDA, 2017; Niihara et al., 2018). Emellett a glutamint daganatellenes kezelés által kiváltott szájnyálkahártya-gyulladás esetén is vizsgálták. Randomizált vizsgálatok metaanalízise a súlyos mucositis előfordulásának csökkenésére utal, más áttekintések azonban nem találtak egyértelmű előnyt (Peng et al., 2021). Az onkológiához kapcsolódik a daganatsejtek úgynevezett glutaminfüggőségének elméleti kérdése is, mivel számos daganat fokozott glutaminolízist mutat (DeBerardinis and Cheng, 2010).
A klinikai vizsgálatokban általában napi 5–30 g közötti adagokat alkalmaztak. Kritikusan beteg személyek intenzív ellátása során körülbelül napi 0,2–0,5 g/testtömeg-kilogrammos adagokat használtak (Heyland et al., 2013; Singer et al., 2019). Posztinfekciós irritábilisbél-szindrómában napi 15 g-ot alkalmaztak, 3 darab 5 g-os adagra elosztva (Zhou et al., 2019). Sarlósejtes vérszegénységben napi kétszer 0,3 g/testtömeg-kilogrammot adtak, ami felnőtteknél körülbelül napi 30 g-nak felel meg (Niihara et al., 2018). Az étrend-kiegészítőkben a leggyakoribb egyszeri adag 5 g. Ez megfelel a bélbarrierrel kapcsolatos vizsgálatokban alkalmazott egyetlen adagnak, ugyanakkor alacsonyabb a napi összesen 15 g-os mennyiségnél, amely mellett klinikai hatásokat figyeltek meg (Zhou et al., 2019). Egy megfelelő fehérjebevitellel rendelkező egészséges ember esetében ezért inkább a szokásos bevitel kiegészítéséről van szó, mint az anyagcsere jelentős befolyásolásáról (Cruzat et al., 2018; Gleeson, 2008). Ha a cél a bélrendszer támogatása, érdemes a napi mennyiséget több kisebb adagra elosztani. Ennek oka a telíthető felszívódás és a rövid felezési idő. Az oldatot célszerű frissen elkészíteni és rövid időn belül elfogyasztani, mert vizes közegben a glutamin fokozatosan lebomlik (Fürst et al., 1990). A fogyasztását nem szükséges étkezéshez kötni, mivel az étel nem befolyásolja jelentősen a felszívódást (FDA, 2017). Az L-glutamin biztonságossági profilja kedvező, és az anyag általában nagyon jól tolerálható. Az aminosavak biztonságosságát értékelő áttekintés szerint a rendelkezésre álló szakirodalomban nem találtak olyan vizsgálatokat, amelyekben egyszeri orális adagként 0,3 g/testtömeg-kilogrammnál, illetve 30 napon keresztül intravénásan napi 0,57 g/testtömeg-kilogrammnál magasabb dózist alkalmaztak volna. Ebben a tartományban a glutamint felnőtteknél és koraszülött gyermekeknél egyaránt biztonságosnak értékelték (Garlick, 2001). Egy formális kockázatértékelés egészséges felnőtteknél napi 14 g-ban határozta meg a legmagasabb megfigyelt biztonságos adagot. Ez konzervatív határérték volt, amelyet a rendelkezésre álló adatok mennyisége alapján állapítottak meg, és nem bizonyítja, hogy a magasabb adagok károsak lennének (Shao and Hathcock, 2008). A leggyakoribb mellékhatások közé tartoznak az enyhe emésztőrendszeri panaszok, például a székrekedés, hányinger vagy hasi fájdalom, valamint a fejfájás. A sarlósejtes vérszegénységben végzett klinikai vizsgálatban ezek gyakrabban fordultak elő, mint a placebocsoportban, de súlyos különbségeket nem figyeltek meg (FDA, 2017; Niihara et al., 2018). Ennek ellenére néhány fontos óvintézkedést figyelembe kell venni. Májcirrózis és hepatikus encephalopathia esetén célszerű kerülni a glutamint a hyperammonaemia súlyosbodásának kockázata miatt, mivel ammóniaforrásként szolgál. Súlyos vesekárosodás esetén szintén óvatosság indokolt, mivel a gyógyszerkészítmény biztonságosságát máj- és veseelégtelenségben nem állapították meg (FDA, 2017). Többszervi elégtelenségben szenvedő kritikusan beteg személyeknél a magas dózisok nem ajánlottak a megnövekedett mortalitásra utaló eredmények miatt (Chen et al., 2014; Heyland et al., 2013; Singer et al., 2019). Elméleti megfontolás alapján epilepszia esetén is óvatosság javasolt, mivel a glutamin a serkentő neurotranszmitter glutamát prekurzora. Ugyanez vonatkozik a bipoláris zavar mániás szakaszára, amelyben leírták a tünetek esetleges súlyosbodását. Felmerült továbbá a hepatikus encephalopathiában alkalmazott laktulóz hatásának esetleges gyengítése is. Terhes és szoptató nők, valamint kisgyermekek esetében hiányoznak a biztonságosságra vonatkozó adatok, és állatokon reprodukciós vizsgálatokat sem végeztek (FDA, 2017). Ezekben a csoportokban ezért orvossal történő egyeztetés nélkül nem ajánlott a használata. Idősebb személyeknél nem azonosítottak speciális kockázatokat. Egy kisebb randomizált vizsgálatban napi körülbelül 12 g glutamin 60 napon keresztül történő alkalmazása nem okozott változást a máj- vagy vesefunkciós paraméterekben. Ennek ellenére a társbetegségek figyelembevételével alacsonyabb kezdő adag javasolt. A legnagyobb előny növényi fehérjékre épülő étrendet követő személyeknél, lábadozás során és valóban fokozott szükségletet jelentő állapotokban várható (Cruzat et al., 2018; Lacey and Wilmore, 1990).
A glutamint célszerű egy szélesebb kínálat részeként értelmezni, nem pedig önálló megoldásként. A sport és az izomtömeg szempontjából természetes és teljes értékű forrásai a tejsavófehérje és a kazein. Ezek emellett az aminosavak teljes spektrumát biztosítják, és az izomtömegre gyakorolt előnyös hatásuk magas fokú biztonságosság mellett jól dokumentált. Az elágazó láncú aminosavak (BCAA, branched-chain amino acids), különösen a leucin, a glutaminnál lényegesen erősebb tudományos bizonyítékok mellett serkentik az izomfehérje-szintézist. Ugyanakkor itt is igaz, hogy megfelelő fehérjebevitel esetén hozzáadott értékük korlátozott (Wolfe, 2017). Összességében továbbra is a kreatin-monohidrát számít a legjobban alátámasztott sporttáplálék-kiegészítőnek, amelynek hatásosságát és biztonságosságát a Nemzetközi Sporttáplálkozási Társaság állásfoglalása is megerősíti (Kreider et al., 2017). A bélbarrier és az emésztés támogatására jól alátámasztott lehetőséget jelentenek a probiotikumok, különösen a Saccharomyces boulardii élesztő bizonyos hasmenéses állapotokban (McFarland, 2010). Szintén bevált megoldás a rost és annak fermentációs terméke, a butirát, amely a vastagbélhámsejtek fő energiaforrása, és támogatja a barrier integritását (Berni Canani et al., 2011). Érdekes lehetőség továbbá a cink-karnozin, amelyről az adatok azt mutatják, hogy stabilizálja a vékonybél integritását és serkenti a nyálkahártya regenerációját (Mahmood et al., 2007). Kiegészítésként kollagént és glicint is említenek a kötőszövetek és nyálkahártyák számára szükséges aminosavak forrásaként, bár a közvetlen bizonyítékok korlátozottak. Irritábilisbél-szindróma esetén a dietetikai megközelítés elsőként választandó, tudományosan alátámasztott módszere az alacsony fermentálható oligoszacharid-, diszacharid-, monoszacharid- és polioltartalmú (FODMAP) étrend. Hatékonyságát szisztematikus áttekintések és hálózati metaanalízisek is megerősítik (Black et al., 2022). A glutamin a fokozott bélpermeabilitással járó posztinfekciós irritábilisbél-szindrómában szenvedő betegek egy alcsoportjánál e standard megközelítés kiegészítéseként mérlegelhető (Black et al., 2022; Zhou et al., 2019). Összességében olyan anyagról van szó, amelynek fiziológiai szerepe jól leírt, biztonságossági profilja pedig nagyon kedvező. A legerősebb bizonyítékok a bélbarrier célzott támogatására, a lábadozás időszakára és a fokozott szükséglettel járó állapotokra vonatkoznak (Chen et al., 2014; Kim and Kim, 2017; Zhou et al., 2019).
A Kratom World számára írta:
Ing. Matěj Malík, Ph.D.
Tudományos munkatárs, posztdoktori kutató
Agrobiológiai, Élelmiszer- és Természeti Erőforrások Kara, ČZU
Agrokörnyezeti Kémiai és Növénytáplálási Tanszék
Hivatkozások
Berni Canani, R., Di Costanzo, M., Leone, L., Pedata, M., Meli, R., Calignano, A., 2011. Potential beneficial effects of butyrate in intestinal and extraintestinal diseases. World Journal of Gastroenterology. 17, 1519-1528. https://doi.org/10.3748/wjg.v17.i12.1519.
Black, C.J., Staudacher, H.M., Ford, A.C., 2022. Efficacy of a low FODMAP diet in irritable bowel syndrome, systematic review and network meta-analysis. Gut. 71, 1117-1126. https://doi.org/10.1136/gutjnl-2021-325214.
Castell, L.M., Poortmans, J.R., Newsholme, E.A., 1996. Does glutamine have a role in reducing infections in athletes? European Journal of Applied Physiology and Occupational Physiology. 73, 488-490. https://doi.org/10.1007/BF00334429.
Castell, L.M., Newsholme, E.A., 1997. The effects of oral glutamine supplementation on athletes after prolonged, exhaustive exercise. Nutrition. 13, 738-742. https://doi.org/10.1016/S0899-9007(97)83036-5.
Chen, Q.H., Yang, Y., He, H.L., Xie, J.F., Cai, S.X., Liu, A.R., Wang, H.L., Qiu, H.B., 2014. The effect of glutamine therapy on outcomes in critically ill patients, a meta-analysis of randomized controlled trials. Critical Care. 18, R8. https://doi.org/10.1186/cc13185.
Cruzat, V., Rogero, M.M., Keane, K.N., Curi, R., Newsholme, P., 2018. Glutamine, metabolism and immune function, supplementation and clinical translation. Nutrients. 10, 1564. https://doi.org/10.3390/nu10111564.
DeBerardinis, R.J., Cheng, T., 2010. Q's next, the diverse functions of glutamine in metabolism, cell biology and cancer. Oncogene. 29, 313-324. https://doi.org/10.1038/onc.2009.358.
FDA, 2017. ENDARI (L-glutamine oral powder), Highlights of Prescribing Information, NDA 208587. U.S. Food and Drug Administration, Silver Spring. https://www.accessdata.fda.gov/drugsatfda_docs/label/2017/208587s000lbl.pdf.
Fürst, P., Albers, S., Stehle, P., 1990. Glutamine-containing dipeptides in parenteral nutrition. Journal of Parenteral and Enteral Nutrition. 14, 118S-124S. https://doi.org/10.1177/014860719001400417.
Garlick, P.J., 2001. Assessment of the safety of glutamine and other amino acids. Journal of Nutrition. 131, 2556S-2561S. https://doi.org/10.1093/jn/131.9.2556S.
Gleeson, M., 2008. Dosing and efficacy of glutamine supplementation in human exercise and sport training. Journal of Nutrition. 138, 2045S-2049S. https://doi.org/10.1093/jn/138.10.2045S.
Heyland, D., Muscedere, J., Wischmeyer, P.E., Cook, D., Jones, G., Albert, M., Elke, G., Berger, M.M., Day, A.G., Canadian Critical Care Trials Group, 2013. A randomized trial of glutamine and antioxidants in critically ill patients. New England Journal of Medicine. 368, 1489-1497. https://doi.org/10.1056/NEJMoa1212722.
Hofman, Z., Swinkels, S., van Zanten, A.R.H., 2016. Glutamine, fish oil and antioxidants in critical illness, MetaPlus trial post hoc safety analysis. Annals of Intensive Care. 6, 119. https://doi.org/10.1186/s13613-016-0220-y.
Kim, M.H., Kim, H., 2017. The roles of glutamine in the intestine and its implication in intestinal diseases. International Journal of Molecular Sciences. 18, 1051. https://doi.org/10.3390/ijms18051051.
Kreider, R.B., Kalman, D.S., Antonio, J., Ziegenfuss, T.N., Wildman, R., Collins, R., Candow, D.G., Kleiner, S.M., Almada, A.L., Lopez, H.L., 2017. International Society of Sports Nutrition position stand, safety and efficacy of creatine supplementation in exercise, sport, and medicine. Journal of the International Society of Sports Nutrition. 14, 18. https://doi.org/10.1186/s12970-017-0173-z.
Lacey, J.M., Wilmore, D.W., 1990. Is glutamine a conditionally essential amino acid? Nutrition Reviews. 48, 297-309. https://doi.org/10.1111/j.1753-4887.1990.tb02967.x.
Legault, Z., Bagnall, N., Kimmerly, D.S., 2015. The influence of oral L-glutamine supplementation on muscle strength recovery and soreness following unilateral knee extension eccentric exercise. International Journal of Sport Nutrition and Exercise Metabolism. 25, 417-426. https://doi.org/10.1123/ijsnem.2014-0209.
Mahmood, A., FitzGerald, A.J., Marchbank, T., Ntatsaki, E., Murray, D., Ghosh, S., Playford, R.J., 2007. Zinc carnosine, a health food supplement that stabilises small bowel integrity and stimulates gut repair processes. Gut. 56, 168-175. https://doi.org/10.1136/gut.2006.099929.
McFarland, L.V., 2010. Systematic review and meta-analysis of Saccharomyces boulardii in adult patients. World Journal of Gastroenterology. 16, 2202-2222. https://doi.org/10.3748/wjg.v16.i18.2202.
Niihara, Y., Miller, S.T., Kanter, J., Lanzkron, S., Smith, W.R., Hsu, L.L., Gordeuk, V.R., Viswanathan, K., Sarnaik, S., Osunkwo, I., Guillaume, E., Sadanandan, S., Sieger, L., Lasky, J.L., Panosyan, E.H., Blake, O.A., New, T.N., Bellevue, R., Tran, L.T., Razon, R.L., Stark, C.W., Neumayr, L.D., Vichinsky, E.P., 2018. A phase 3 trial of L-glutamine in sickle cell disease. New England Journal of Medicine. 379, 226-235. https://doi.org/10.1056/NEJMoa1715971.
Peng, H., Wang, S.H., Wang, M., Ye, Y., Xue, E., Chen, X., Wang, X., Li, M., Gao, Y., Liu, X., Chu, X., 2021. Effectiveness of glutamine in the management of oral mucositis in cancer patients, a meta-analysis of randomized controlled trials. Supportive Care in Cancer. 29, 4885-4892. https://doi.org/10.1007/s00520-021-06060-9.
Ramezani Ahmadi, A., Rayyani, E., Bahreini, M., Mansoori, A., 2019. The effect of glutamine supplementation on athletic performance, body composition, and immune function, a systematic review and a meta-analysis of clinical trials. Clinical Nutrition. 38, 1076-1091. https://doi.org/10.1016/j.clnu.2018.05.001.
Rao, R., Samak, G., 2012. Role of glutamine in protection of intestinal epithelial tight junctions. Journal of Epithelial Biology and Pharmacology. 5, 47-54. https://doi.org/10.2174/1875044301205010047.
Sano, C., 2009. History of glutamate production. American Journal of Clinical Nutrition. 90, 728S-732S. https://doi.org/10.3945/ajcn.2009.27462F.
Shao, A., Hathcock, J.N., 2008. Risk assessment for the amino acids taurine, L-glutamine and L-arginine. Regulatory Toxicology and Pharmacology. 50, 376-399. https://doi.org/10.1016/j.yrtph.2008.01.004.
Singer, P., Blaser, A.R., Berger, M.M., Alhazzani, W., Calder, P.C., Casaer, M.P., Hiesmayr, M., Mayer, K., Montejo, J.C., Pichard, C., Preiser, J.C., van Zanten, A.R.H., Oczkowski, S., Szczeklik, W., Bischoff, S.C., 2019. ESPEN guideline on clinical nutrition in the intensive care unit. Clinical Nutrition. 38, 48-79. https://doi.org/10.1016/j.clnu.2018.08.037.
van Zanten, A.R.H., Sztark, F., Kaisers, U.X., Zielmann, S., Felbinger, T.W., Sablotzki, A.R., De Waele, J.J., Timsit, J.F., Honing, M.L., Keh, D., Vincent, J.L., Zazzo, J.F., Fijn, H.B., Petit, L., Preiser, J.C., van Horssen, P.J., Hofman, Z., 2014. High-protein enteral nutrition enriched with immune-modulating nutrients vs standard high-protein enteral nutrition and nosocomial infections in the ICU, a randomized clinical trial. JAMA. 312, 514-524. https://doi.org/10.1001/jama.2014.7698.
Wang, B., Wu, G., Zhou, Z., Dai, Z., Sun, Y., Ji, Y., Li, W., Wang, W., Liu, C., Han, F., Wu, Z., 2015. Glutamine and intestinal barrier function. Amino Acids. 47, 2143-2154. https://doi.org/10.1007/s00726-014-1773-4.
Wischmeyer, P.E., Dhaliwal, R., McCall, M., Ziegler, T.R., Heyland, D.K., 2014. Parenteral glutamine supplementation in critical illness, a systematic review. Critical Care. 18, R76. https://doi.org/10.1186/cc13836.
Wolfe, R.R., 2017. Branched-chain amino acids and muscle protein synthesis in humans, myth or reality? Journal of the International Society of Sports Nutrition. 14, 30. https://doi.org/10.1186/s12970-017-0184-9.
Zhou, Q., Verne, M.L., Fields, J.Z., Lefante, J.J., Basra, S., Salameh, H., Verne, G.N., 2019. Randomised placebo-controlled trial of dietary glutamine supplements for postinfectious irritable bowel syndrome. Gut. 68, 996-1002. https://doi.org/10.1136/gutjnl-2017-315136.
