Látogatás egy farmon Indonéziában

Úgy gondoltuk, hogy Önöket, hűséges vásárlóinkat érdekelné, hogy honnan szerezzük be a kratomot, hol dolgozzuk fel, és hogy egy kis betekintést nyerjenek az egész folyamatba.

 

Ezért indultunk el a farmunkra Indonéziába, pontosabban Borneó szigetének indonéziai részére, ahonnan egy kis fotódokumentációval ellátott blogbejegyzés formájában beszámolunk nektek. Belső auditok és egyéb intéznivalók miatt rendszeresen látogatjuk indonéziai partnereinket. Viszont azt, hogy közvetlenül a dzsungelbe merészkedjünk egy olyan farmra, amely több tucatnyi órányi autóútra, és 4 órányi hajóútra a civilizációtól, nem olyasmi, amit rendszeresen csinálunk. De az Ön kedvéért kiléptünk a komfortzónánkból, azaz az irodából, és egy tervezett belső termelési audit alkalmával tettük meg ezt az utat.

 

Az utazás Pilsen-i irodánkban kezdődik, ahol még az utolsó részleteket magyarázzuk cégünk új operatív igazgatójának, aki távollétünk alatt is ellátja a műveleteket, amikor teljesen elérhetetlenek vagyunk és térerőnk sem lesz. Másnap Berlinbe utazunk, ahonnan a katari Doha felé vesszük az irányt, majd onnan már fáradtan újabb géppel szállunk fel Indonézia fővárosa felé, Jakartába.

 

Itt töltjük az éjszakát egy hosszú és nehéz utazás után, ezzel próbáljuk leküzdeni a jetlagot. Másnap reggel több szabadidőnk van a város felfedezésére a következő utazás előtt. Szörnyű forgalom és rekkenő hőség van, amit mielőbb meg kell szoknunk. Jakartában a helyiek többsége már tud Kratomról és beszél is róla, de itt messze nem ez áll a figyelem középpontjában, mint azon a területen, ahová másnap megyünk, vagyis Borneó szigetére. Pontosabban Pontianak városába repülünk, ahol érkezés után azonnal találkozunk partnereinkkel. A reptér bejárata előtt várnak ránk, mi pedig azonnal beülünk a kocsijukba és irány az irodájuk.

 

 

Néhány órás megbeszélés és egy munkavacsora után nem lustálkodunk, beülünk a terepjáróba és 18:00-kor nekiindulunk egy hosszú éjszakai utazásnak a dzsungelben. Útközben már találkozunk az első problémákkal. Borneón az utak szélsőségesebb körülmények uralkodnak a megszokottnál, ezért nem is mi vezetünk, hanem a már említett partnerek. Itt a másik oldalon vezetnek és az út nem is éri el a mi III. osztályú útjaink minőségét, inkább földutaknak tűnnek. Helyenként még vízfolyáson gázolunk át, mert itt éppen az esős évszak van és a víznek nincs ideje beszivárogni az amúgy is nedves talajba. Később az úton több kamionnal találkozunk, amelyek a sűrű dzsungel szélén akadtak el az út szélén. Megkérdezzük a sofőrt, hogy mi történt velük: "Elaludtak a volán mögött, mert több mint 24 órája vezettek egyhuzamban" - válaszolja. Próbálunk megbizonyosodni róla, hogy a mi sofőrünkben még bőven van e energia. Röviddel a kérdést követően a bal hátsó kerék felől egy kellemetlen csattanás hangja hallatszik, így letérünk az útról. De nem a fáradtság okozza a problémát, hanem mert itt igazán keskeny az út, és az autónk nem fér el egy szembejövő kamiontól. Lassan elalszunk. Vagyis csak szeretnénk, mert egy kátyúkkal teli, aszfaltozatlan útra térünk rá, amin kb. 3 órát zötykölődünk.

Reggel 8 körül érkezünk Ketapang városába, ahol megállunk egy háznál, ahol a fő gazda családja él. Kiadós helyi reggelit készítettek nekünk, ami rizsből, szárított halból, különleges barna tojásból, különféle csírákból áll, és az egészet egy hihetetlenül csípős chili szósz borítja. Nem bánjuk, mert nem aludtunk, és így nem ez az első étkezésünk a nap folyamán, hogy gyomorpanaszok miatt aggódjunk. Az egész család több tucatféleképpen fotózkodik velünk reggeli után, az idős nagymama pedig egy zacskó élelmet ad át nekünk a következő hosszú útra. Egy darabig még próbálunk beszélgetni, de erős a nyelvi akadály. Csak a legfiatalabb gazdák beszélnek angolul, azt is csak törik. Azt is megkérdezzük, hogy a sofőr a házukban alszik-e majd, hogy készen álljon a visszaútra. Mosolyogva közlik velünk, hogy igen, hogy nem robot, és aludnia is kell. Beülünk az autóba, és még egy órát autózunk a folyóhoz, ahol egy nagyobb kenuhoz hasonló, előkészített facsónakban két másik gazda vár ránk. De a sofőr is felszáll a hajóra, kollégámmal rémülten nézünk egymásra, és azzal nyugtatjuk magunkat, hogy ő majd biztos a farmon alszik.

Kihajózunk. A folyó agyagszínű, deltája körülbelül olyan, mint ha három Moldva folyó lenne egyben. A csónakból a környező dzsungelben látszanak az első vad kratomfák, ami azt jelzi, hogy közeledünk. Három órás hajóút után végre megérkezünk a tanya egyik részébe, és a hihetetlen fáradtság ellenére is boldogok vagyunk.

 

A megemelkedett folyóvízszint miatt a tanya egy része el van öntve a vízben, és egy kisebb fahajóval kell eljutnunk a központi szárítóhoz. Úgy jövünk ide, mint a királyok, mert a gazdák átgázolnak a vízen, és maguk mögött húzzák a csónakot, hogy ne legyünk vizesek. Ennek a környékbeli gazdaságnak a központi raktárában a kratom leveleket előkészítik a szárításra, és mi ellenőrizzük a folyamat minőségét. Látogatásunk idején a Green Pure Kratomhoz és a Red Pure Kratomhoz használt levelek szárítása van folyamatban. A leveleket a zöld kratom előkészítéséhez megmossák, és közvetlenül a szárító állványokra rakják körülbelül 24 órára. A Red kratom elkészítéséhez szükséges leveleket megmossák, majd összekötik, hogy beinduljon az erjedési folyamat. Száradáskor ezeknek a leveleknek nincs annyi levegője, és ezért lesznek piros színűek.

Bár a fehér típusú kratom levelek előkészítését ezúttal nem láttuk, ez a folyamat a száradási időben különbözik a zöld kratomtól, ahol a hosszabb idő biztosítja a végtermék világosabb (fakult) színét. A száradási idő fajonként eltérő, de általában több mint két nap.

Az egyes színek egyes fajtái a levelek betakarításának helyében különböznek. Az összes gazdaság azonban több tíz kilométeres körzetben van, és nem igaz az, hogy az egyes fajok a világ más részeiről származnak, ahogy azt egyes eladók állítják. A gazdaságok mindegyike kissé eltérő feltételekkel rendelkezik a fák, egyébként idős fák növekedéséhez, vagy eltérő szárítási módszerekkel rendelkezik, ezért az egyes gazdaságrészek végterméke más és más névvel rendelkezik. A gazdálkodóknak mindig nagy gondot kell fordítaniuk arra, hogy minden tétel a lehető legközelebb álljon az ügyfelek által megszokott szabványhoz.

 

A szárító ellenőrzését követően készítettünk néhány fényképet és egy kis facsónak segítségével a legközelebbi ültetvényre indultunk. Egy csónakban ülünk, az egyik levélszedő a csónak orrát húzza, a másik pedig hátulról tolja. Sűrű, pókokkal és egyéb kártevőkkel teli növényzeten kell átjutnunk, nem kellemes, de fel vagyunk rá készülve.

Odaérünk a fákhoz, ahol a levélszedők megmutatják, hogyan kell összegyűjteni a leveleket. Először szinte a koronáig felmásznak a fára. Ezután elkezdik leszedni a teljesen kifejlett leveleket, és egy nagy fonott kosárba teszik. A betakarítás időigényes és a levélszedők számára meglehetősen kellemetlen, és mondhatnánk veszélyes is, hiszen a víz, amelyben a fák nőnek, a krokodilok és sokféle kígyó otthona. A betakarítók profik, és meg tudják mondani az egyes fák korát. Különböző típusú leveleket is bemutatnak, és meghatározzák a felhasználásukat. Nekünk úgy tűnik, mintha minden fának lenne saját neve.

 

Az itteni gazdaságok regionálisak, és mindegyiknek saját fő levélgyűjtője van, aki csak azt az egy farmot gondozza. Csak így érhető el az egyes tételek (gyűjtemények) tartósan stabil minősége.

A leveleket begyűjtöttük és indulunk vissza a szárítóba! Útközben kihúzzuk a halászhálót, amit itt állítottak fel a gazdák, hogy elkapják az ebédjüket. „Mama mia!” – mondjuk magunkban, mert halak helyett kígyókkal van tele a háló, amelyeket a gazda közvetlenül a feje fölé tart, és kezei mellett kanyarognak egyik oldalról a másikra. Gyorsan vissza a szárítóba, biztonságban vagyunk!

 

Már a szárítóhelyiség biztonságában készítünk néhány utolsó fotót és kezet fogunk, hogy elköszönjünk a segédmunkásoktól. Tudjuk, hogy hosszú ideig nem látjuk egymást. A sofőr, akinek aludni kellett volna, természetesen nem alszik, és egyre fokozódik az idegesség a visszaút miatt, ami állítólag ma este lesz. Hajóval megyünk vissza.

 

Az út felénél megállunk ebédelni a folyón egy úszó faluban. Úgy érezzük magunkat, mintha egy nagy indonéz gazdacsaládhoz tartoznánk. Leülünk a földre a terem közepén, és a helyi területekre jellemző lakomát kapunk. Próbálunk kommunikálni a helyiekkel, de inkább csak a kezünkkel-lábunkkal, és frissen leszedett kratom levelekből főzött teát iszunk. A kollégámmal egy csésze tea mellett rákerestünk a googleban, és kitaláltunk egy tervet, hogyan kerüljük el a késő esti autózást a fáradt sofőrrel. A falutól nem messze, ahol a gazda családjával reggeliztünk, van egy kis reptér, ahonnan egy kisrepülővel Pontianak városába szeretnénk repülni. Elmagyarázzuk a gazdának, hogy munkafeladatok miatt repülnünk kell (nem akarjuk azzal megbántani, hogy félünk). Néhány telefonhívás indonéz nyelven, és bólint, hogy el van intézve. Tovább hajózunk a kocsihoz!

 

Kb. 5 perccel a tervezett indulás előtt érkezünk a reptérre, és a helyiek teljes nyugalma lenyűgöz bennünket. A reptéren már integetnek nekünk, és minden ellenőrzés nélkül felszállhatunk a fedélzetre. Elköszönünk a gazdáktól, és megerősítjük a holnapi találkozót Pontianak városában. Számunkra azonban nem teljesen világos, hogyan fognak aludni, hiszen ismét egész éjszaka vezetni fognak. Egy 14 órás autóúthoz képest egy 40 perces repülés összehasonlíthatatlanul kényelmesebb. Érkezéskor felvesznek minket partnereink, akik kérésünkre és mivel látják fáradt szemeinket a szállodába visznek, ahol azonnal elalszunk.

 

A farmlátogatás már mögöttünk van! Elég későn ébredünk, és már írnak is a gazdák, hogy 12 óra körül jönnek értünk a szállodába. Csak egy kis fáradtság látszik rajtuk. Az, hogy egy ilyen hosszú út után most érkeztek meg, alig észrevehető. Elmegyünk a feldolgozó központba, ahol közvetlenül a farmokról vásárolják fel a szárított kratom leveleket. A leveleket körülbelül két napig szállítják, ez folyamatos szállítást jelent teherautón és 3 óra hajózást vesz igénybe. A levelek 20 kilogrammos zsákokba csomagolva kerülnek a feldolgozó központba, ahol a darálógépbe szórják a leveleket. A leveleket különböző finomságra lehet őrölni, és a gazda elmagyarázza nekünk, mi a legjobb a kratomhoz. A lehető legfinomabb őrlés például nem alkalmas erre a célra, mivel a levelek túlságosan felmelegednének és elveszítenék hatóanyagaikat. Így hát a második fokozatot választja, és mozgásba lendül az óriásgép. Az őrlési sebesség nagyon gyors, és egy 20 kilogrammos zsák, tele gyönyörű zöldszínű Green Pure kratommal, pillanatok alatt megtelik.

 

Az így őrölt kratomot még át kell szitálni, hogy kiszűrjük a megmaradt levél ereket. A már őrölt és szitált kratom UV-kezelésen esik át, és abba a helyiségbe kerül, ahol a dobozok már szállításra készülnek. Minden egyes új tétel kezdetén olyan tesztelésekre is sor kerül, mint amilyeneket érkezés után ismét itt, Csehországban hajtunk végre. A kratommal teli vákuumzacskók ezután 20 kilós dobozokban kerülnek a kikötőbe, ahol konténerbe rakják és útnak indulnak hozzánk (Önhöz) Európába. Hogy el tudják képzelni, egy konténerben akár 25 tonna kratom is elfér.

 

Mindent láttunk, és örülünk, hogy a gyártási folyamatot az általunk felállított szabványok szerint követik. Munkánkat egy baráti vacsorával zárjuk az egész csapattal, ahol megbeszéljük a további teendőket. A következő napokban még több találkozásunk volt, és lehetőségünk volt kipróbálni a helyi termékeket és ihletet meríteni.

 

Az egyik termék, amit alkalmunk volt kipróbálni, például az Extra Joss ital, ami utazásunk során folyamatosan a szemünk elé került. Például sofőrünk, aki 3 nap alatt hihetetlen erőfeszítést végzett, amikor tulajdonképpen egyáltalán nem hunyta le a szemét. Mindig volt nála Extra Joss, amelyből italt készített magának. Valójában ez egy ilyen továbbfejlesztett energiaital por formájában, amelyet csak vízzel vagy más folyadékkal kevernek össze, és az íze hasonló a klasszikus energiaitaléhoz, amelyet mindannyian ismerünk. A koffein mellett ázsiai ginzeng kivonatot, méhpempőt és számos más helyi gyógynövényt is tartalmaz. Hoztunk mi is haza szerényebb mennyiséget belőle, hogy a kratomon kívül Ön is magába szívhassom egy kicsit a helyi hangulatból, éppen ezért ITT tudja kipróbálhatja.

 

Nemcsak Extra Jossszal, hanem az indonéz manufaktúra egyéb termékeivel is találkoztunk utunk során. Amikor a főgazdánknak fájni kezdett a feje, és nem bírta elviselni a tartós fájdalmat az éjszakai utakon, táskájából elővett a számunkra egy rejtélyes terméket, amivel bekente a tarkóját és a homlokát. Megkérdeztük, hogy mi az, és a gazda elképedve nézett ránk, hogy egyáltalán nem ismerjük ezt a híres terméket. A Minyak Angin szer volt az, amelyet például fejfájásra használnak, bedörzsölve az adott területre. A helyiek például fertőtlenítőszerként vagy viszkető helyekre is használják. Mi is hoztunk magunkkal, két változatban. Csípőset (chilivel) és klasszikus citrus változatot, így ha valakinek esetleg fáj a feje, ITT a lehetőség, hogy kipróbálja.

 

Kollégáinkat megbecsüljük és értékeljük. Nálunk állandó fejlődési lehetőség és kiszámítható karriert várja. Meggyőződésünk, hogy hatékonyan működni csak akkor tudunk, ha elégedett és folyamatosan fejlődni vágyó kollégákkal dolgozunk együtt. Járja nálunk végig a karrierútját!

 

Szerettünk volna elhozni valamit minden hűséges ügyfelünknek, és gondolkoztunk, mi legyen az. Egy esti pontianaki séta során teljesen véletlenül találkoztunk egy idős nővel akivel volt egy gyermek, és aki lávaköves karkötőket árult, amelyeket az utcán készítettek. Azonnal felötlött bennünk, hogy ez az! Egy fordítóalkalmazás segítségével megegyeztünk velük, hogy olyan karkötőket készíthetnek nekünk, amelyeknek köze van a kratomhoz. És megvolt az ötlet! Egy fekete lávakő, amely a helyi vulkánokat szimbolizálja, egy gyöngy, mint a kratom mag szimbóluma (tényleg úgy néz ki) és egy levél medál. Két nap alatt pontosan 500 karkötőt sikerült elkészíteni nekik a számunkra (250 női és 250 férfi - a férfi változat 2 gyönggyel többet tartalmaz). A jó cselekedet érdekében ezekből a karkötőkből származó összes nyereség közvetlenül a karkötőket készítő családhoz kerül. Kicsit sajnáltuk őket, mert egy abszolút nem turisztikai városban nem lehet valami nagy biznisz az ilyen tárgyak árusítása. Ha közvetlenül Pontianakból - a kratom városából szeretne karkötőt birtokolni, ITT tekintheti meg a kínálatot.

Ha a cikk felkeltette az érdeklődését, az alábbi fotókkal ellátott bemutatót is megtekintheti.

Köszönjük, hogy elolvasta a teljes beszámolót az utazásunkról! Nagyon hálásak vagyunk Önöknek, és mindent Önökért csinálunk!